A kiváló magyar márkákat díjazó MagyarBrands Program minden tavasszal megrendezi Díjátadó gálarendezvényét, amelyen a hazai fogyasztói és üzleti márkák legjava veheti át a MagyarBrands Kiváló márka üvegdíjat több kategóriában is. A szervezők a kiemelkedő márkák ünneplésén túl igyekeznek ráirányítani a figyelmet társadalmi kérdésekre is. Az idei évben a fenntarthatóságra törekvés fontosságát hangsúlyozták a divat és az öltözködés kontextusában, egy különleges, egyestés minikiállítás megszervezésével.
Lássuk be, a divat, ahogyan ma a XI.században viszonyulunk hozzá, nem fenntartható többé. Az ördögi benne az, hogy sokan követik, meg akarnak felelni neki, és ettől szinte kényszerítve érzik magukat, hogy újra és újra vásároljanak, csak hogy lépést tartsanak a folyton változó trendekkel. Ez azonban egyre nagyobb negatív hatást gyakorol környezetünkre. Gondoljunk csak bele, mennyit pazarlunk azzal, hogy a frissen beszerzett ruhánkat pár hónapon belül már „elavultnak” tekintjük, és kidobásra ítéljük. Kötelességünk feltenni magunknak a kérdést: érdemes mindezt így folytatni, vagy talán értékesebb lenne az időtlen stílusokat előnyben részesíteni? A döntés rajtunk áll, milyen nyomot szeretnénk hagyni a világban, és milyen jövőt hagyunk az utánunk következő generációkra.
A 
gálaestjén kiállításra kerülő öltözékek mind-mind a fenti kérdéseket feszegető fenntarthatóság szellemében születtek. A kiállításon szerepelt a Néprajzi Múzeum izgalmas újrahasznosítási projektje, amely papír QR-kód-szalagokból alkotott népviseleteket mutatott be. De ízelítőt kaptunk két fiatal magyar divattervező, a februárban zajlott budapesti Fashion Weeken is nagy sikerrel szereplő, új generációs alkotók munkáiból is: bemutatkozhatott Bárány Judit textiltervező és a CHOKASSY brand kollekciói is.
Néprajzi Múzeum és a QR kód művészete
Az újrahasznosításnak számtalan formája létezik, az egyik legeredetibb megoldást a Néprajzi múzeum egy tárlójában találjuk: a kiállított szamuráj és matyó menyecske alakjai különleges installációk, amelyek a múzeumi tárgyak költöztetése során keletkezett hulladékból, egy kreatív muzeológus fantáziájának köszönhetően készülhettek el.
A magyar és japán népviselet egymás mellett új formában elevenedik meg: hagyományőrző népviseletként magukban hordozzák a múltat, míg a ruhák anyaga a digitalizálódó jelenben kelti őket életre. Az öltözetek „alapanyagai” ugyanis a múzeumi katalogizáló munka segédeszközeiként használt nyomtatott QR-kódok és festékszalagok, melyek a Néprajzi Múzeum új, Dózsa György úti épületébe költözés során hulladékként keletkeztek. A QR-kódok a digitális műtárgyadatbázisban a tárgyak azonosítását, biztonságos nyomon követését segítették. Újrahasznosításuk tiszteletadás a műtárgyakban megmutatkozó számtalan kézműves technika és a láthatatlan múzeumi munka előtt.
CHOKASSY kollekció, fenntartható és regeneratív design
A Csókási Dorottya által alapított CHOKASSY brand a regeneratív, slow dizájnra fókuszál. Az „Ecce Tenebrae” kollekció lényegében egy fenntarthatósági kiáltvány, amely a modern mindennapi élet tudatosabb megközelítésére hívja fel a figyelmünket.
A fenntarthatóság három pillérével foglalkozik: azáltal, hogy elősegíti a körforgásos tervezést, együttműködik a helyi kézművesekkel, újrahasznosítja a rendkívül tartós, természetes alapanyagokat, mindemellett szem előtt tartja a társadalmi méltányosságot és a kellemes munkakörnyezetet. A kollekció pár darabja a tartósság érdekében „újjászületett” állatbőrből készült, elkerülve a műanyag alapú vegán bőrgyártást; de akad az öltözékek között olyan is, amely újrahasznosított organikus, kézzel szőtt vászonból áll, amelyek reprezentálják a közösségi és örökség alapú tervezési folyamatokat. A készítési procedúra az okos vágásból, a zero-waste előtérbe helyezéséből, a körforgásos gondolkodás fokozásából, valamint a magyar kultúrában rejlő „csináld és javítsd” életszemléletből áll.
BÁRÁNY JUDIT és a kézi technikák öröksége
Bárány Judit frissen diplomázott textiltervező munkái középpontjában a férfiruhadivat áll. Ősi hatalom, kultúra és állandóság – ezek azok a kulcsfogalmak, amelyek inspirálták a kollekció elkészítésében. Illetve Kamill Majornak, a Franciaországban élő magyar grafikus és festőnek a munkái, melyekben a művész az anyag örök átalakulását és a mulandóság lenyomatait keresi, felhasználva az ókori kultúra emlékeit.
A kollekció olyan technológiákat sorakoztat fel, amelyek az ókorhoz kapcsolódnak, mint például a kötés, szövés, nemezelés. A kézi technológiák önmagukban az örök állandóságot, a múltba tekintést és a hajdani élet megbecsülését, a digitális és gépi továbbfejlesztésük pedig az anyag állandó átalakulását szimbolizálják. A klasszikus férfiöltönyök átalakítását az ősi hitek antropomorf elemei ihlették, a finom szabás pedig az emberi lét érzékenységét tükrözi.