A Márkaépítés konferencia idei eseménye ismét bizonyította, hogy a technológiai és társadalmi változások új kihívásokat teremtenek a márkák számára, miközben az emberi szerep és a hitelesség továbbra is kulcsfontosságú. A beszélgetések és előadások középpontjában az AI alkalmazása állt, amely nem a kreativitás végét, hanem új lehetőségeket hozza a márkaépítésben.
Bizonytalanság kora
Immár 2013 óta rendezik meg a Márkaépítés konferenciát, és a tegnapi esemény ismét bizonyította: a témák nem fogytak el, a kihívások viszont folyamatosan változnak. 2020 óta szinte évről évre új globális fordulat érkezik, amely újrapozicionálásra kényszeríti a márkákat. A reagálás ma már magától értetődő; a beszélgetés fókusza inkább arra irányul, hogyan lehet stabil értéket teremteni a változó környezetben.
A megnyitóban Dr. László Géza, Berényi Konrád és Szakács László osztották meg szemléletes gondolataikat. A bizonytalanság korában a kooperáció szerepe felértékelődött: a márka nem önmagában létezik, hanem egy ökoszisztéma részeként, technológiai, jogi, társadalmi és kulturális keretek között. De hogyan tudja például a jog követni a gyorsan fejlődő technológiát?
Jog és AI
Báldy Péter előadása továbbvitte ezt a kérdéskört. Kiemelte, hogy a mindent szabályozni akaró társadalom, az állandó biztonságérzet és a bizonytalanság elkerülése miatt számos olyan kérdés merül fel, ami jogi szempontból nem releváns, vagy éppen olyan, amelynek precedensei már a római kori jogban is megtalálhatók. A történelmi párhuzamok jól érzékeltették: a jogismeret nem elméleti luxus, hanem a napi üzletviteli döntések alapja.
A bankszektor AI-használata rögtön gyakorlati példát is adott: a pénzügyi szektor különösen élesen mutatja az AI kockázatait. Horváth Magyary Voljc Nóra hangsúlyozta, hogy a „hallucinációk” kizárása nem pusztán kényelmi, hanem bizalmi kérdés, ezért van szükség saját, kontrollált AI-megoldásokra.
AI trendek 2026
A technológia fejlődése nem írja felül a márkaépítés lényegét – de átrendezi az eszköztárat. Kun Miklós és Szabó Edit Ditte előadásai az AI és a személyesség paradoxonát járták körül: ha a gép képes hirdetést írni, ügyfelet kiszolgálni, történetet generálni, akkor mi marad az ember szerepe? A válasz: stratélgiai versenyelőny.
Simon Illés a The Future 100 trendjeit mutatta be, amelyekből képet kaphattunk arról, hogyan látja a társadalom az AI-t. Miközben sokan úgy vélik, hogy a jövőben az AI- és az emberi output között nem lesz érdemi különbség, a hitelesség iránti igény nem csökken – sőt, nő. Simon felhívta a figyelmet az „entrópia” jelenségére: a fragmentált, széteső világ inkább lehetőség, mint válság, új kreatív energiák és megalapozottság szinergiáit kínálva. A márkáknak katalizátor szerepet kell betölteniük, értelmet adva a fragmentált valóságnak.
Kerekasztal: AI és Corporate
Az elméleti előadások kiválóan alapozták meg a kerekasztal-beszélgetést, amelyen Hittner Krisztina, Károlyi Zsuzsanna és Maczelka Márk vettek részt, moderátorként Polgár Péter. A beszélgetés a gyakorlatra fókuszált: hogyan és mire használják ma az AI-t a vállalatoknál? A válasz gyorsan egyértelművé vált: az AI már nem kísérlet, hanem működési realitás, de mindig tudatos keretrendszer mentén, belső szabályozással és intenzív tréningekkel alkalmazzák. A strukturált bevezetés nem adminisztratív teher, hanem üzleti érdek.
A válaszokból gyorsan kiderült, hogy az AI már nem kísérlet, hanem működési realitás, bár a cégek nem „szabad felhasználásként” tekint rá. Tudatosan felépített keretrendszerek mentén haladnak, belső szabályozással és intenzív tréningekkel támogatva a kollégákat. Az összes előadó hangsúlyozta: meglepően sok a kockázat, ezért a strukturált bevezetés nem adminisztratív teher, hanem üzleti érdek.
Az ember megváltozott szerepe
A beszélgetés egyik kulcsgondolata az volt, hogy az AI iránya nem önmagában a hatékonyság, hanem az értékteremtés. Az eszköz akkor releváns, ha az ügyfélnek, a partnernek vagy a munkavállalónak teremt kézzelfogható előnyt. A jelenlévők egyetértettek abban, hogy bár egyre több chatbot és automatizált folyamat működik, a lényeg továbbra is az ember marad. A kereskedelemben például a vásárlói problémák gyakran rendkívül specifikusak, és ezek kezelésében a személyes figyelem pótolhatatlan.
Természetesen felmerült a munkahelyek kérdése is. Vajon az AI elbocsátásokat hoz? A gyakorlati tapasztalat inkább azt mutatja, hogy bizonyos részfeladatokat valóban átvesz a technológia, de az emberi kontroll és döntés minden kritikus ponton jelen marad. A személyesség – különösen az ügyfélszolgálat és a márkakapcsolatok területén – nem gyengül, hanem új jelentést kap.
Értékteremtés a fragmentált világban
Simon Attila művészettörténet-orientált előadása rávilágított, hogy az AI nem a kreativitás végét, hanem új korszakát hozza el: ahogy a fotográfia sem szüntette meg a festészetet, az AI sem törli el a márkatervezést, csupán átformálja az eszközöket. Az emberi intuíció, érzelem és kulturális érzékenység továbbra is pótolhatatlan, miközben az AI demokratizálja a kreativitást, lehetővé téve, hogy kis csapatok vagy akár egyetlen ember is nagy hatást érjen el.
A technológia árnyoldalai sem elhanyagolhatók: a robotizáció és a jogi kockázatok valós döntési helyzeteket teremtenek, ahogy Hennelné dr. Komor Ildikó és Bánki Attila példái mutatták. A Connected Identity és hasonló eszközök azonban emberközelibbé teszik az algoritmusokat, miközben az adatvédelem biztosított.
A konferencia végső üzenete egyértelmű: az AI átrendezi a szerepeket, de az ember nem tűnik el, csak a rutin helyett a felelősség, értelmezés és kapcsolatépítés marad a feladata. A márkák feladata, hogy ebben az új rendben értéket és jelentést teremtsenek.
