Marketing

A zenekar is egy vállalkozás

A zenei menedzser az ügyvezető, én pedig a brigádvezető vagyok– mondta el nekünk Oláh József, a Parno Graszt zenekar frontembere, amikor arról kérdeztük, hogy amennyiben zenekarára vállalkozásként tekintünk, hogyan oszlanak meg a munkakörök.

A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei, Paszab falucskában élő, nemzetközileg is igen elismert zenekar, a Parno Graszt együttes 1987 óta működik. A zenekar alapfelállása szűken tíz tag, de zenélnek húszan is, sőt, a zenekar mellett néha tánccsoport is szerepel. A banda a zenei gyökereit a közvetlen környezetében gyűjtötte a szabolcs-szatmári Paszab és környékéről, és a zenekar a mai napig itt él, távol a nagyvárosok zajától.

Oláh József, a zenekar vezetője még a pandémia nehéz időszakáról is vidám és optimista hangulatban mesélt nekünk. Az együttes gyakran az adakozás és jótékonykodás élményéből merít energiát, rendszeresen támogatnak amatőr zenészeket, és részt vesznek sérültek vagy rászorulók programjain is.
E hatalmas zenei csoportosulás szervezése, összetartása és 34 éve életben tartása nem kisebb feladat, mint egy vállalkozást vezetni.

Ha egy zenekarra úgy tekintünk, mint egy vállalkozásra, akkor Önöknél ki az ügyvezető?

A zenei menedzser az ügyvezető, és én vagyok a brigádvezető. A menedzser vállalja el a munkát, és én irányítom az embereket. Kiosztom a feladatokat, és összehangolom a munkát.

A pénzügyi döntésekben, a szponzorokkal való megállapodásokban a menedzsernek önálló döntéshozatali joga van, vagy Önnel ezeket megbeszéli?

Én nem szeretek a pénzügyekkel foglalkozni, és nem is tartom magamat erre alkalmasnak. Előfordult már olyan helyzet, hogy elvállaltam egy fellépést a menedzser nélkül, és csúnyán átvertek, azóta én közelébe sem megyek a pénzügyeknek vagy az alkudozásnak. Azért van az ügyvezető, hogy ezt megoldja, én meg viszem a brigádot dolgozni. Én felelek azért, hogy az embereim józan és munkaképes állapotban, időben ott legyenek, ahol kell. Mivel a tagok a családtagjaim is, így sokszor még nehezebb az irányítás, akadnak konfliktusok, de mindenki szereti, amit csinál, ezért végül mindent megoldunk, mert összetartunk.

A fotók készítője: Istvándi Botond

Hogyan élték meg a pandémia időszakát? Mivel tudja fenntartani magát a zenekar, ha nem lehetséges bevételt szerezni a zenélésből?

Az első időszakban vártuk, hogy eltelik ez a pár hónap, és minden újraindul, de be kellett látnunk aztán hogy nem csak pár hónapról lesz szó. Nagyon nehéz helyzetbe kerültünk. A mai gazdasági helyzetben szerintem a milliárdosokat leszámítva kevesen vannak, akik egy-másfél évig úgy tudják fenntartani magukat, hogy nem jön a megfelelő bevétel. Sajnos ezek nem mi vagyunk, és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye – ahol mindannyian lakunk – egyébként sem az a hely, ahol sok munka terem az embernek. Először az anyagi biztonság hiánya tűnt fel nekünk is, és ez okozott nehézségeket. De aztán a közönség és a zenélés kezdett rettenetesen hiányozni nekünk. Rájöttünk mi is, hogy színpad és közönség nélkül nem ugyanaz zenélni. Jobban hiányzik a zenélés, mint a pénz.

Online koncertekkel próbálkoztak? Mi volt a tapasztalat?

Igen, csináltunk egy online koncertet. De olyan online programot, amelyből igazán bevételt tudtunk volna teremteni, nem tudtunk összehozni. Egyszerűen nem éri meg. Olyan sok költséggel jár egy igazán minőségi online koncert létrehozása a technikai feltételek miatt, hogy az soha nem térül meg. Ahhoz, hogy igazán élvezni lehessen, több kamerára, hangfelvevő eszközre, folyamatos keverésre és egyéb technikai körülményekre van szükség. És maga a koncertélmény sem közelíti meg az élő előadás érzetét.

Úgy tűnik, a hazai fesztiválok sem mind mernek elindulni. Külföldi fesztivál-meghívásaikat is lemondták a szervezők?

2022. március közepére van egy meghívásunk Dubaiba, de a többi külföldi fesztivált elhalasztották. Van olyan program, amelyet már harmadszorra napoltak el. Az a helyzet, hogy a szervezők is bizonytalanságban vannak. Nem egyértelműek a nyitás lehetőségei, hogy pontosan mennyi fővel lehet tervezni, és hogy a turisták tudnak-e az országok között mozogni. Bizonyos rendezvényeket nem érdemes megtartani egy adott létszám alatt. Azt tapasztaljuk, hogy aki a rendezvényszervezés ágazatában dolgozik vagy dolgozott korábban – akár fellépő, akár szervező-, mind elment futárnak vagy egyéb egyszerűbb munkakörökbe dolgozni.

Most a nyitás után viszont beindult az élet. Több felkérés is érkezett hozzánk országosan is, amelyeknek most igyekszünk eleget tenni. Bizonyára mindenki arra törekszik, hogy minél hamarabb beinduljon az élet, és zenéljünk, amíg csak lehet. Remélem, nem lesz több ilyen helyzet, de mindenre fel kell készülni.

Az elmúlt másfél évben Önök sem tudnak csak a zenélésből megélni. Ha nincs vírushelyzet, akkor is szükséges munkát vállalni a zene mellett? Milyen szakmák fordulnak elő a zenekarban?

Két dudás egy csárdában nem fér meg. Ha beindulnak a koncertek, akkor egy munkahely sem tudja tolerálni azt, hogy a dolgozója ilyen sokat hiányozzon. Ezért fix szakmát egyikünk sem űz, de alkalmi munkákat vállalunk megbízható vállalkozóknál, főként az építőiparban, amikor éppen nincs fellépés.
Mostanában például én is anyósom teraszát csempézem, amiért ugyan nem kapok pénzt, de segítek neki ezzel, és beletanulok kicsit a kőműves hivatásba is. A Covid időszak erre nagyon jó volt, hogy annyi mindent tanultam meg, amivel korábban nem foglalkoztam. Eleinte csak azért, mert unatkoztam a koncertek nélkül, aztán bizonyos szempontból az ember rákényszerült a fejlődésre, és olyan munkák elvállalására, amit akár saját részre, akár megbízással is csinálni tud. De én nem kényszerből csinálom a fizikai munkát, szeretem. Közben az ember megerősödik, és szellemileg is kikapcsol.

Mennyire tartanak közeli kapcsolatot a rajongókkal? Az egyik tehetségkutató műsorban az Önök dalával feltűnt szabadszállási gyerekek miatt hatalmas rajongó tábor alakult ki például Bács-Kiskun megyében. Az említett gyerekek álma, hogy egyszer felmehessenek énekelni Önökkel a színpadra. Gyakran keresik meg Önöket hasonló kéréssel, közös zenélésre hívással vagy jótékony projektekkel?

Igen, én nagyon örülök az ilyen felkéréseknek, mert ebből is rengeteg dolgot tudok leszűrni, hogy mennyire szeretik az emberek a zenénket, és hogyan állnak hozzánk. Csodálatos érzés, hogy gyerekek a mi dalunkkal indulnak egy zenei tehetségkutató műsorban, mint például a szabadszállási gyerekek. Előfordult olyan helyzet is, hogy profi zenészek szintén a mi dalunkkal léptek fel egy TV műsorban, aztán közösen is zenéltünk egyet. Próbálunk eleget tenni a kéréseknek, videó hívásban vagy személyes részvétellel támogatni mindenkit, aki szeret zenélni. Én magam is eltöltöttem 3 napot egy kis Borsod megyei településen egy helyi zenekarral való közös fellépés kapcsán és saját koncertet is adtunk.
A zene az életünk, nekünk ez a termékünk. Mi is vállalkozók vagyunk, és ugyanazokkal vagy még nehezebb körülményekkel kell szembenéznünk a gazdasági piacon. Én jobban szeretek a zenével foglalkozni, és nem a pénzre koncentrálni. Nálunk mindenki azzal foglalkozik, amihez a leginkább ért. A rajongókkal és zenésztársakkal történő örömzenélések teszik teljessé az ember életét, és remélem, ebből táplálkozik a jövő generációja.

Az eredeti cikk a HR KOPÓ oldalán olvasható: https://hrkopo.hu/cikkek/a-zenekar-is-egy-vallalkozas/

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük