Formatervezőként, autótervezőként ez teljesen érthető és logikus, de persze érthető az is, hogy az utca embere furcsállja ezeket az öszvéreket.
Ez azonban számomra is azt vetíti előre, hogy nagyon hamar el fog jutni arra a szintre atechnológia fejlődése, hogy valóban a mindennapi életünk és a forgalom részei lesznek ezek az autók, és akkor már az anyósülésen sem fog ott ülni a mérnök, hogy szükség esetén közbeavatkozzon. Ez talán ijesztően hangzik, de nemrég láttam egy videót az autók teszteléséről, ahol megpróbálták becsapni a vezérlést, és a gyalogátkelőn a pókjárástól kezdve a majomszerűugrálásig mindenféle nem természetes mozgással keltek át a gyalogosok, és mindegyiknek megadta az elsőbbséget az autó – talán még előzékenyebben is, mint a legtöbb emberi sofőr.
Autó robotpilótával
És amikor valóban az utcakép részei lesznek az autonóm járművek, akkor már foglalkozni kell a kinézetükkel is – ez a techológia iránt elkötelezett gyárak formatervezői boszorkánykonyháján már nyilván javában zajlik is. Jelen pillanatban két nagy irányvonal figyelhető meg az ilyen autók tervezése terén: az egyik esetben az autót úgy tervezik, hogy az, igény esetén tudjon önállóan közlekedni, ha a sofőrnek kedve van, bekapcsolja a „robotpilótát”, és lazít egy kicsit (ez már ma is elérhető funkció egyes luxusmodellekben). Ez viszont azt jelenti, hogy gyökeresen más nem tud lenni az autó felépítése, hiszen normál esetben úgy viselkedik, mint egy autó, irányítani kell, műszereket ellenőrizni stb. Tehát az elrendezés és a forma a megszokotthoz nagyon hasonló.
Az önvezető autó
A másik csoport formatervezési szempontból sokkal több lehetőséget tartogat. Itt eleve nem is terveznek azzal, hogy az autót valaha ember fogja vezetni. Ebben az esetben nem kell semmilyen megszokott normát követni. A külső is lehet sokkal szabadabb, izgalmasabb, belül pedig szinte bármi elképzelhető. Ilyen kialakítású autókból egyelőre csak néhány tanulmány született, de szinte mindegyik megpróbált a jelenlegi autóbelsőktől gyökeresen elszakadni, és inkább egyfajta „lounge” hangulatot teremteni: 2-4 ülés, egymással szembefordítva, nagy belső tér, szellős kialakítás, kényelmes fotelek, esetleg pohártartó, italhűtő…ha már nem vezetünk, miért ne lazíthatnánk egy kis itallal menet közben? A tágas belső tér elég egyértelműen buszszerű formákat eredményez, de ez manapság már nem is olyan szembetűnő, olyan ütemben nőnek az autók méretei, és terjednek a városi terepjárók és az egyterűek…De az biztos, hogy mindenki törekedni fog arra, hogy jól felismerhető legyen az önvezető autó a forgalomban is, így biztosan látunk majd egy-két különleges megoldást ezeken a járműveken.
A két csoporta használat szerint is valószínűleg el fog különülni: a vezethető, részben autonóm autók lesznek valószínűleg azok, amelyeket hosszabb távokra, utazásokra használnak az emberek. A teljesen autonóm autók gyorsabban és nagyobb mértékben terjedhetnek el a városokban, ahol a nagy forgalom eleve nagyobb stresszfaktort jelent, így inkább átadják az emberek ezt a feladatot a gépnek. Továbbá, ha valóban a remélt biztonsági szinten fognak működni az önvezető rendszerek, akkor remélhetőleg a nagy forgalomsűrűség mellett is kevesebb balesetre számíthatunk.
Szerző:
Tárnok Zsolt fiatal formatervező, 2006-ban szerezte diplomáját a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen, ipari termékés formatervező mérnök szakon. Cserediákként Skóciában, a jövő F1-es mérnökeivel, versenyautó-mérnök hallgatókkal tanult együtt. Az egyetemi évek alatt több nemzetközi formatervezési pályázaton is részt vett; több esetben döntőbe került, és különdíjakat kapott