A megváltozott munkaerőpiac, a digitalizáció és az új technológiai megoldások megjelenése nagyban befolyásolja jövőnket. Hogy fog kinézni a jövő munkavállalója? Ahhoz, hogy ezt megtudjuk, egy lépéssel hátrébb kell lépni és a jelenkor helyzetét kell megvizsgálni. Lannert Judit oktatáskutatóval beszélgettünk az oktatást érintő problémákról és a lehetséges megoldásokról.
Hogyan látja ma az oktatás helyzetét Magyarországon?
Lannert Judit: Ez az, amire a legnehezebb válaszolni. A nemzetközi összehasonlítás alapján romló színvonalat látunk. A saját kutatásaink is ezt mutatják, hogy a tanári professzionalizáció, a szakmaiság sok sebből vérzik. Ennek az oka többrétegű. A pedagógusi képzés nagyon nehezen tud megújulni. Az oktatás nem tud mit kezdeni a 21. századi technológiával, az újszerű megközelítések nehezen törnek át az iskola falain. A magyar közoktatás minősége alapvetően az oktatók felkészültségén múlik. Vannak nagyon jó, tehetséges pedagógusok, de a pedagóguskutatások eredményei azt mutatják, hogy a szakma professzionalizációja még mindig elmarad az optimálistól. Az oktatásirányítás szabályozási köre sem tudja a megfelelő középutat – a liberális, megengedő és a nagyon erős, centralizált között – megtalálni. Állandóan átalakítják ezt a területet, pénzt viszont nem raknak bele eleget, és a szakmai támogatás sem megfelelő. Ezek mellett nem nagyon fognak pedagógusi pályára jelentkezni a diákok. A tanulók nagyrésze jelenleg csak az alacsony ponthatár miatt választja ezt a hivatást, de valószínűleg a pályán már nem fog megmaradni. Nem elég vonzó a szakma, még az életpályamodellel sem. A pályát egy magas kezdőbér tenné vonzóvá, ahogyan ez több országban is tapasztalható, és ahogy azt a Zöld könyv szerzői is javasolták 2007-ben.
Mit mutatnak a PISA-eredmények? Mi ezeknek az eredményeknek az oka?
Lannert Judit: Hatalmas sokk volt, mikor 2000-ben először nyilvánosságra kerültek a PISA-eredmények. Azelőtt nem voltak ilyen típusú mérések. A korábbi felmérések során azt nézték, hogy az adott tananyagot mennyire sajátítják el a gyerekek. A PISA-felmérések során pedig azt, hogy mennyire kompetens munkaerőt képez a világ oktatásrendszere a 21. századi kihívásoknak megfelelően. Ez egészen más kérdés, mint hogy a tananyagot megtanulták-e. A problémamegoldó jellegű feladatokban nem jók az eredményeink. Igaz, hogy a diákok megtanulták a megfelelő szabályokat és azokat jól tudták alkalmazni, de amikor arról volt szó, hogy teljesen új helyzetben mit tudnak kezdeni azzal a kompetenciával, amivel rendelkeznek, akkor ott kicsit megállt a tudomány. Igazából a PISA-eredmények nem azt mutatják, hogy a gyerekek mennyit tudnak, hanem azt, hogy az őket tanító felnőttek mit tudnak. A problémamegoldó készség, digitális szövegértés, ezekben utolsók vagyunk Európában. Ennek az oka, hogy a tanárok sem tudnak kooperálni, problémamegoldó készségük és kreativitásuk alacsony szintű. Tehát megint visszatértünk arra, hogy a tanárokkal kéne valamit kezdeni.
Hogy látja, mi az, ami segíthetne? Mitől lehetne jobb az oktatás?
Lannert Judit: A magyar államnak nem a piaccal és a vállalatokkal kellene foglalkoznia – azon túl, hogy egy kiszámítható, vállalkozásbarát környezetet teremt – hanem az egészségüggyel és a közoktatással. A pedagógusoknak továbbképzésekre lenne szükségük. A pedagógusképzést is meg kellene újítani, erősíteni kellene a praktikus kutatási és a pedagógiai gyakorlati elemeket. Nálunk még a ha az elméletet tudod, jó tanár leszel gondolkodás elfogadott, ami sajnos már nem elég. Először mindenképpen a tanárok fejében kellene rendet tenni. Továbbá a tanítási környezetet is meg kellene változtatni. Tartósan, de kis lépésekben kellene egy irányba haladni. Ehhez viszont egy egészen más politikai légkörre lenne szükség, hiszen ez sok mindennel összefügg. A gyerekszegénységgel is kellene valamit kezdeni, hiszen ha azzal vagy elfoglalva, hogy a másnapot hogy éled túl, akkor az összes kreatív kompetenciád erre megy el. Ezektől a gyerekektől nem lehet elvárni, hogy matekfeladatok megoldásán törjék a fejüket.
A mai gyerekek a 21. században, a most szerzett tudással mit tudnak kezdeni?
Lannert Judit: Régen az iskola volt a tudás monopóliuma, ma már nem. Ha úgy vesszük, a gyerekek számtalan helyről tudnak tudást szerezni, nem csak az iskolában. Ezzel nagyon nehezen tudnak megküzdeni a tanárok, sok pedagógus most is elsősorban előadni szeret. Mostanság inkább vissza kellene lépni ebből a szerepből és a gyereket kellene hagyni, hogy szerepeljen. A másik, hogy gyakran azt látják, hogy bizonyos kompetenciákban a diákok talán jobbak, mint ők, és ez elbizonytalanítja őket. Ez nem csak Magyarországon van így. Régen azt mondták, hogy hétévente kellene váltani, most már lehet, hogy évente. Nagyon gyorsan változik a környezet, változnak a kihívások. Felértékelődött a kreativitás, a problémamegoldás. Most már sokkal inkább kompetenciákra van szükség, mint tantárgyi tudásra. Az egyre komplexebbé váló világot már nagyon nehéz tantárgyba csomagolni. Másképpen kellene a teret és az időt is használni az iskolákban. Projektekre, tantárgyközi együttműködésekre lenne szükség az iskolákban.
Korábban azt gondoltuk, hogy a világháló segít a fizikai és társadalmi távolságok leküzdésében, de inkább nőttek az egyenlőtlenségek. Az iskolának kompenzálnia kellene a hátrányos helyzetben lévő gyereket, de ebben nem segít, ha nálunk mindent felülír a siker. A mai társadalmunkban a verseny, a nyerés a legfontosabb, pedig inkább kooperatív, teamben gondolkodó emberek kellenének, hiszen a klímaválságot sem az aranyéremmel fogjuk megoldani.
A digitalizációval is rengeteget változott az, hogy milyen munkát végzünk. A robotika, a mesterséges intelligencia miatt sokan félnek, hogy elveszítik a munkájukat.
Lannert Judit: Annak idején az ipari forradalomtól is féltek, aztán micsoda fejlődés lett. Hatalmas lehetőség van a robotikában. Ha viszont nem szabályozzák ezt a területet, akkor lesz egy szűk réteg, aki majd mindent irányít, és lesz egy olyan réteg is, aki vegetál, vagy pedig azokat a munkákat végzi, amikre a robotok túl drágák lennének, pl. eperszedés. Ahhoz is kreativitás kell, hogy elképzeld a rosszat is, és megfelelő szabályokat találj ki rá, hogy megelőzd a bajt. A technikai tudás nem elég, sőt a visszájára fordulhat, ezért foglalkozni kell a nem kognitív képességekkel és az érzelmi intelligencia fejlesztésével is.