Az éteri, sápadt arcbőrért még a nehézfémeket is magukra kenték elődeink, a római nők például fehér ólmot kevertek púderükbe, hogy megkülönböztessék magukat a tűző napon dolgozó plebstől. Ezt a veszélyes alapanyagot jóval később, még a 16. században is bevetették, I. Erzsébet angol királynő fehér ólmos alapozóval fedte le himlő okozta sebhelyeit, és őrizte meg ártatlan, szűzies imidzsét. Egy gond volt ezzel a púderrel: lassan mérgezte a szervezetet, és ez idegrendszeri problémákhoz, őrülethez is vezethetett.
Ép testben ép lélek
Az egyiptomi, görög és római módszerek több mindenben hasonlítottak, és sok mindenben emelt szintet hoztak a későbbi századok testhez való hozzáállásához képest. Az arcpírt, az ajkakat szederlével vagy vörösbor üledékével hangsúlyozták, és már ekkor használtak regeneráló és puhító krémet mandulaolajból, méhviaszból és rózsavízből, amelyek a mai cold krémek alapját is képezik. Mindezt állati faggyúval és más illatos növényi olajjal is elkeverték, a fürdőkben pedig az „ép testben ép lélek” felkiáltással maxolták ki a testápolást, ahol dívott az olajos masszás és bedörzsölés. Borotvával, csipesszel, horzsakővel vagy gyantával távolították el a nemkívánatos szőrszálakat, nők és férfiak egyaránt. A cél tehát ugyanaz volt, mint ma, azóta csupán az alapanyagok és a technikák változtak. A keresztény testkultúra nagyjából egyenlő volt a nullával, a test szeretete és ápolása paráznaságnak minősült. Az antik világ hanyatlását követően azért léteztek – kétes hírű – közfürdők a városokban, a közhigiénia és a testhez való attitűd megromlása miatt azonban a 14. századra elkezdtek terjedni a járványok, és a fürdés renoméja ezzel csak tovább romlott. Mivel úgy tartották, a víz terjeszti a kórokat, jobbnak látták leszokni a tisztességes mosakodásról, és ezzel jó 500 évre berekesztették a szépség- és egészségipar fejlődését.
Kozmetikai vadhajtások
Pontosabban a 17. századra az az ambivalens helyzet állt elő, hogy bár a személyi higiéniával nem törődtek, virágozni kezdtek a kozmetikai vadhajtások, leginkább a francia udvarban. A testszag miatt parfümökre volt szükség: férfiak-nők egyaránt literszám használták az illatos arcvizeket, kenőcsöket, a tej-borszesz-citromlé alkotta bőrápoló szereket, eperkrémes pakolásokat, a pattanások és hibák elfedéséreszépségtapaszokat. Már akkor is ismert volt a tojássárgája és a tej keverékének jótékony hatása a hajra, igaz, a hajmosást sem vitték túlzásba, és inkább búzából, kukoricából kinyert keményítőt és rizsport fésültek a hajba, ami egyrészt megakadályozta, hogy csillogjon a zsírtól, másrészt kezelhetővé, formázhatóvá tette a frizurát, amit a magasba tornyoztak. Kedveltek voltak az emberi haj mellett lószőrből készült parókák, amelyeket zsírral rögzítettek a helyére.
Az ipari forradalom aztán gyökeresen felforgatta a szépségápolási anomáliát, a modernizációs folyamatok a városiasodás, az orvostudomány és az oktatás fellendülését, valamint a tisztálkodás újrafelfedezését, a vécék és a fürdőszobák megjelenését hozták magukkal. Az ápolt és a vonzó külső eléréséhez immár elég volt fürdeni, így a 19. században a természetesség lett a trendi. A festett arcot, a felcicomázott külsőt a továbbiakban a prostituáltakkal azonosították.
Modern kozmetikumok
Hogy ez a 20. században gyökeresen megváltozott, abban nagy szerepe volt a némafilm sztárjainak is, akiknek erős sminkkel varázsoltak jól kivehető vonásokat a filmvászonra. A növekvőigényekre válaszul beindult a tömeggyártás, és a 20-as évektől többé nem volt szükség a régi praktikára, például a vazelines-szénporos szempillafestékre, mivel a Maybelline piacra dobta az első szempillaspirálokat.1915-ben jelent meg az első fém rúzstartó, rá pár évre pedig a tekerős rúzs, majd az első kozmetikai márkák, amelyek még ma is piacvezetők.A lengyel Maksymilian Faktorowicz parókakészítő, alias Max Factor volt az első, aki a filmipar megnövekedett igényeitől motiválva bőrbarát alapozót dobott a piacra, és bevonult a sminktörténelembe – ahogy a napbarnított megjelenést divatba hozó Coco Chanel is.
A szépségipar ezt követőeneljutott, majd maga mögött is hagyta a mesterséges, egészségkárosító anyagok időszakát, és 2016-ban már az a menő, ha minél ökotudatosabb, természetesebb és „kézművesebb” a szépségápolás; így-vagy úgy, de a végén még visszakanyarodunk az ókori praktikákhoz.
Szerző:
Jász Annamária