Summa cum laude végzett jogon. Miért nem ezen a pályán maradt?
Nagyon érdekelt a jog, de az évek alatt kiderült, hogy inkább szervező, építő alkat vagyok. A jogi végzettségem rendkívül fontos volt a tőzsdealapítás szabályozási munkálatainál, de vendégügyvédként a Washington D.C. legnagyobb értékpapírjoggal foglalkozó ügyvédi cégénél is. Majd akkor is, amikor a kilencvenes években Budapesten ügyvédként tevékenykedtem.
Hogyan került a megalakuló Tőzsdére?
Még megalakulása előtt… A pénzpiacon érezhető volt a rendszerváltás előtt is, hogy nagy változások jönnek. Először az Állami Fejlesztési Bank értékpapír-irodáján osztályvezetőként dolgoztam, majd 1988-ban a Budapesti Értéktőzsde jogelődjének számító Értékpapír Kereskedelmi Titkárság vezetőjévé választott az akkori összes bankot tömörítő Értékpapír Kereskedelmi Megállapodás közgyűlése. Ki kellett találnunk és szabályoznunk a hazai értékpapír- kereskedelem működését, jogi és gazdasági szabályait. Keddenként tőzsdenapokat szerveztünk, az árfolyamokat az általunk kiadott napilapban publikáltuk, brókerképzést indítottunk. Nagyon érdekes és izgalmas munka volt. Közben megtörtént a rendszerváltás, és a Budapesti Értéktőzsde ezeknek a kezdeményezéseknek egyenes utóda lett.
Ön néhány év után mégis felállt a Tőzsde igazgatói székéből.
Öt izgalmas év után elfáradtam, szerettem volna megteremteni a családom és a munka közötti egyensúlyt, a férjemtől is egyre gyakrabban hallottam, hogy „nem egy tőzsdét vett feleségül”. Az egyesült államokbéli munkám után magánpraxist építettem, oktatási céget vezettem, ügyvédként dolgoztam.
Ekkor alapította az Aranykor Önkéntes Nyugdíjpénztárt is.
Kifejezetten aggályosnak látom, hogy Magyarországon az emberek kevés része él pénzügyileg tudatosan, pedig erre minél fiatalabb kortól oktatni, tanítani, inspirálni kéne. Az Aranykor Önkéntes Nyugdíjpénztárt az én kezdeményezésemre indítottuk, mert úgy láttam, hogy nagy szakadék tátong az emberek nyugdíjról alkotott elképzelései, vágyai, és aközött a valóság között, amit reális pénzügyi alapon az állam biztosítani tud. Erre szerettem volna a befektetői – pénztártagi – érdekek mentén szerveződő, vonzó megoldást nyújtani. Egykori alapítói céljainkat sikeresen valóra váltottuk, hiszen az immár 22 éves Aranykor Önkéntes Nyugdíjpénztár 110 ezer tagjának 125 milliárd Ft vagyonát kezeli és már több mint 30 milliárd Ft nyugdíj-kiegészítő kifizetést teljesített. Büszkék vagyunk rá, hogy pénztárunk hosszú távon is magas hozamokat ért el, tavaly pl. 7% feletti volt az Aranykor átlagos nettó hozama.
Nem lesz nyugdíjunk?
Az önkéntes nyugdíjpénztárakra nem azért van szükség, mert a nyugdíjak értéke nem lenne elegendő a megélhetéshez, hanem azért, hogy a nyugdíjba vonuláskor a jövedelmünkben ne legyen túl nagy szakadék a korábbi bérünkhöz képest. A kérdés az, milyen életvitelhez szoktunk hozzá, és annak a fenntartásához mennyi pénzre van szükségünk. Vajon fedezi ezt a leendő állami nyugdíjunk, ami legjobb esetben is a bejelentett fizetésünk meghatározott százaléka? Ha nem, akkor érdemes minél előbb elgondolkodni a kiegészítő nyugdíjcélú megtakarításon és elindítani azt. Mindenkinek magának kell ebben lépnie, és minél előbb teszi meg, annál több idő áll rendelkezésére ahhoz, hogy megfelelő mértékű kiegészítő nyugdíja lehessen.
