Page 7 - Brandbook magazin online 2025

#welcome
A VÉG ES VI LÁG
VÉGTELEN ÜZ EN ETEI
A nappalit kékes fény borította be, a kedvenc
mesénket indítottuk el videókazettán. Ez volt az,
amit ötvenszer is „visszatekertettünk”, hőseink
pedig hátrafelé mozogtak. Egyre több VHS kazetta
volt otthon, egyik sarokból a másikba pakolgattuk
őket. Majd jött egy újabb, kisebb verzió és a DVD,
amire alig bírtuk másolni komfortfilmjeinket. Közben
a moziban, vetítés előtt komoly hang mondta be,
hogy „a kalózkodás bűn”. Domború képernyőjű,
katódsugárcsöves tévén néztük a világot, kikap-
csolás után végig húztuk tenyerünket a képernyőn,
a statikus töltés csípte a bőrünket. Az első saját
zeneválogatás: „Ősz 2006 MIX”, már száz szám is
lehet egyetlen CD-n. Ugrált a Winamp – a multi-
médiás lejátszó – ekvalizere és azt éreztük, hogy na
most értünk fel a kényelem csúcsára.
Ezeket az emlékeket a Brandbook szerkesztősége
idézte meg. X, Y és Z generáció ül egy asztalnál; más
ritmussal és reflexekkel, de szerepet adunk a gene-
rációs eltéréseknek és munkába állítjuk őket: ebből
áll össze az a lap, amit most olvasol. (Barathi Tamás:
Konfliktusból együttműködés: élményalapú híd-
építés a generációk között, 84. oldal)
Azért kezdtem ilyen messziről, mert a felidézett
hordozók és képernyők nemcsak tárgyak voltak:
mindegyik a maga korában innováció és csatorna.
Mára a csatornák megsokasodtak: egy átlagos
ember naponta nagyjából 4 000 és 10 000 közötti
reklámimpulzussal találkozik különböző felülete-
ken (a GoAdFuel becslése szerint). Ebben a zajban
a márkák – és mögöttük a döntéseket hozó emberek
– felelőssége megnő: mit mondunk, kinek, milyen
kontextusban, és mi lesz a következménye. (Nagy
Andrea: Employer branding és PR: egy nyelven,
egy történetben, 80. oldal)
A mesterséges intelligencia egyre több területen ül
az asztalnál. A Comline Budapest 2025 felmérése
szerint az üzleti felhasználás leggyakoribb terepe
a marketing (33%), ezt követi az értékesítés (19%)
és a HR (10%). (Lerf Andrea: Emberi kapcsolódás
az AI világában, 82. oldal) Bevallom, stábunk is
használt AI-eszközöket; a címlapon látható robot
sem dísz, hanem helyzetjelentés.
Félelmetes? Néha. Kétségbeejtően gyors? Igen.
Történeteket alkotunk AI-val, de hol van ebben az
ember? (Szabó Edit Ditte: A mesterséges intelli-
gencia és a személyesség paradoxona, 26. oldal)
Mikor lép be az „uncanny valley”? Ha a ChatGPT
már humanoid módon szól hozzánk, akkor
emberszerű objektumként észleljük, robotszerű
vonásokkal. A Brandbook magazin szerzői számára
az AI egy asszisztens; helyét és idejét a jelenben
jelölik ki, mert lehet, hogy holnap már más eszközt
kell alkalmazniuk. Használata új munkaritmust kíván:
kísérletező és összehangolt gondolkodást, ahol
a döntések nem külön asztalokon születnek, hanem
akár egyetlen szakember fejében. (Kőteleky Aywee:
Az AI felnagyítja, amit tudsz és amit nem, 36. oldal)
Közben nem szabad elfelejteni: az AI sem testetlen.
Adatközpontok, víz, energia és anyag tartja moz-
gásban, minden digitális jelenlétnek és generálásnak
van ökológiai lábnyoma. (Bokodi Balázs: Netezz
okosabban, posztolj tisztábban! 64. oldal) Éppen
ezért lehet a reklámfelület több mint hordozó, olyan
hely, ahol a fenntarthatóság mindennapi döntéssé
válik – de csak akkor, ha kerüljük a zöldre mosást, és
a vállalásaink mérhetők, őszinték, következetesek.
(Virágh Miklós: A fenntarthatóság kihívás, 68. oldal)
Ma már az AI kezdeti botlásaira is úgy tekintünk,
mint a VHS visszatekertetésére: Emlékszel, amikor
az AI még hatujjas kezeket generált?
Vagy II. Erzsébet királynő deepfake ünnepi beszé-
dére? Megmutatták, mennyire ingoványos talaj
a digitális valóság. Te akkor lehetőségnek vagy
veszélynek láttad? Most pedig, hogy a rewind meg-
volt, tekerjünk előre. Play.
Szalay Csenge
7